Timike hívott meg a Zsófy által indított játékra, ..... ez igazán kedves tőle....csak az az egy baj van, hogy nekem konkrétan megvan még az első darabom, amit készítettem... így vagy mellébeszélek, és nem az elsőt mutatom, vagy szerzek nektek egy jó napot, ...nevessetek velem...
Mivel "ő" ugye nem volt fotózva -vajon miért? :-) - ma reggel megörökítettem.
:-)))
2009 augusztusában, két évvel és néhány nappal ezelőtt, kaptam férjemtől egy indián nyakpántot...nem túl kidolgozottat, többnyire inkább ragasztva volt, mint varrva....de én egyből beleszerettem....
Két napig tapogattam, nézegettem, aztán egyszer csak azt mondtam, hogy én bizony gyöngyékszereket fogok készíteni. Na de hol lehet gyöngyöt kapni? Zsoltim javaslatára megnéztem a neten, amit egyébként egyáltalán nem szerettem, és többnyire nem is használtam. Vagy inkább utáltam...
Másnap reggel meg is rendeltem egy nagy halom kínai gyöngyöt, konkrétan egy darab gyöngyfűzőtűt is kértem hozzá, na meg némi nagyon rossz minőségű gyöngyfűző cérnát is sikerült beszereznem...
A tűt kb. az ötödik percben roppantottam ketté, szép vasárnap délután....Zsolti ment varrótűt reszelni....ugye-hogy átférjen a gyöngyökön. A képet nézve, mentségemre legyen mondva, előtte se gyöngy, se tű nem fordult meg a kezemben...
:-)))
Aztán nemsokára rátaláltam a neten a blogokra, gyöngyklubokra,....csak ámultam,...és nekiláttam megtanulni az alapfűzéseket. Nem mellesleg, lecseréltem a príma kínai gyöngyöket.
A tanulásban nagy segítség volt számomra mindenki, aki időt és fáradtságot nem kímélve közzéteszi munkáit a neten, és külön ki kell emelnem
Edit-et, aki nagyon sok tanáccsal látott el, és segít a mai napig, bármivel is nyaggatom épp. Ő tanította meg nekem a RAW fűzést is, amikor személyesen is sikerült találkoznunk. Nekem ő a "tantónénim".
:-)
Röviden ennyi...
Így kezdődött, és azóta persze én sem tudom abbahagyni.
A továbbadással megint bajban vagyok, mert úgy nézem már mindenhol járt a játék...